Hadapródiskolát végzett, majd 1918-tól a csendőrség állományában szolgált, ahol ezredesi rendfokozatot ért el. 1930-ban a Központi Nyomozó Osztályra vezényelték. 1935-ben a katonai titkosszolgálat kommunista mozgalmakkal foglalkozó (VKF-2/K) alosztály vezetőjévé, 1941-ben pedig a Pécsi Csendőrkerület parancsnokává nevezték ki. 1944. október 29-én elvállalta a Belügyminisztérium VII. (Közbiztonsági) Osztályának vezetését. 1945 tavaszán Németországba távozott, ahol amerikai hadifogságba esett. 1945. október 26-án a nyugati szövetséges hatalmak kiadták a magyar hatóságoknak.
Az 1930-as években utasítást adott a baloldali mozgalmak felszámolására indított eljárások során előállított személyek bántalmazására. 1944. április első hete és 1944. július 8. között a zsidók deportálását irányította a Dunántúl déli és keleti részein. 1944. október 15-16-án elrendelte a kormányzóhoz hű köztisztviselők letartóztatását. 1944. december 7-én a haditörvényszék tagjaként részt vett több ellenálló katonatiszt, köztük Kiss János, Tarcsay Vilmos és Nagy Jenő halálos ítéletének meghozatalában.
1946. november 22-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.