Pedagógus szülők gyermeke volt, a Kolozsváron tett érettségi vizsga után Párizsban is járt egyetemre, jól beszélt franciául, németül és románul. A második világháború alatt önként jelentkezett egy SS-hadosztályhoz, ahol főhadnagyi rendfokozatot ért el. Ózdról került 1948-ban a Salgótarjáni Acélárugyárba tisztviselőnek.
Hivatalos őrizetbe vételére nem került sor, december 12-én az otthonából egy ismerőse az acélgyárba csalta azzal, hogy a parancsnoktársa hívatja, ekkor fogták el.
1956. október 29-én munkástanácsi határozat alapján ő lett a Salgótarjáni Acélárugyárban a rendfenntartásra és a vagyonvédelemre létrehozott fegyveres csoport vezetője. November 13-án utasítására megtámadták és lefegyverezték a megyei tanács épületében székelő kommunista munkásokból és volt államvédelmi tisztekből álló őrséget, néhány személyt le is tartóztattak. November 16-án vezetésével a fegyveres csoport elindult Karancslapujtő községbe az oda visszavonult karhatalmisták lefegyverzésére, a Salgótarján felé közeledő szovjet csapatok hírére azonban elálltak tervüktől. Miután visszatértek Salgótarjánba lőállásokat vettek fel a szovjet katonai egységek ellen az acélárugyár védelmére, majd látva a túlerőt, feladták állásaikat és a város melletti Pécskőpusztán, Simon Bálint tanyáján elrejtették fegyvereiket.
Őrizetbe vették, hogy büntetőeljárást folytassanak le vele szemben.
Sorsáról adatok a Nógrád Megyei Levéltárban találhatók, az MNL NML XXV.4.c – 700/1957 levéltári jelzeten. Az ügyészi vádirat 1957. december 30-án készült el. Hadady Rudolf és Hargitai Lajos személyes kihallgatásáról az egy évvel korábbi meggyilkolásuk miatt nem készült sem jegyzőkönyv, sem más dokumentum. Haláluk körülményeivel a korabeli hivatalos iratok nem foglalkoznak. Ezeket csak az 1990 után megjelent írásokból ismerhetjük meg. A kegyetlen fizikai bántalmazást a dr. László Mária balassagyarmati patológus által megőrzött és 1990 után nyilvánosságra hozott boncolási jegyzőkönyvek bizonyítják. Főként visszaemlékezésekből tudható, hogy bántalmazásuk után további eljárás végett elrendelték a Budapesti Központi Bíróságra – más adat szerint a balassagyarmati börtönbe – történő szállításukat. Útközben a kíséretet ellátó két karhatalmista az őrizetesekkel betért Hugyag községbe, ahol a helyi párttitkár pincéjében tovább kínozták, majd a község határában, az Ipolyparton agyonlőtték őket, az irataikat pedig elégették.
HU ÁBTL 3.1.9 V-141838/1
Á Varga László–Pásztor Cecília: Az 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. Salgótarján, 2002.
Kommunizmus áldozatainak emléknapja – Hadady Rudolf, Hargitay Lajos, a temetetlen nógrádi forradalmárok. 2020. február 25. Összeállította: Nagy László
Kiss András János: A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2012.