A pécsi hadapródiskolában érettségizett, majd a Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait. 1936-ban hadnaggyá avatták. A lovasságnál teljesített katonai szolgálatot, majd 1941 januárjában a páncélosokhoz jelentkezett. 1941 augusztusában önként jelentkezett frontszolgálatra, ahol az év októberében megsebesült. A frontról a Pesti Hírlapnak és az Új Magyarságnak haditudósításokat küldött. Hazatérését követően századosként nyugdíjazták. Ezután újságíróként dolgozott. A Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár elleni merénylet-kísérletben való részvétele miatt internálták. Innen megszökött és az SS kötelékébe jelentkezett, ahová századosi rendfokozattal felvették. Berlinbe küldték és beosztották egy haditudósító századhoz. Csak a nyilas hatalomátvételt követően tért vissza Magyarországra, ahol egy ideig a Hunyadi Páncélgránátos Hadosztály propaganda osztályát vezette. Később ellentétbe került az SS vezetésével és a nyilas kormánnyal, letartóztatták és Sopronkőhidára, majd Németországba szállították. Amerikai hadifogságba esett, akik háborús főbűnösként átadták a magyar hatóságoknak.
1942 karácsonyán megjelent a „Hajrá páncélosok” című könyve, amely szovjetellenes és antiszemita kijelentéseket is tartalmazott. Újságíróként az „Új Magyarság” című lapban, majd 1943 elejétől az „Egyedül vagyunk” című politikai hetilapban a háború német szövetségben való folytatását támogatta, támadta a szövetséges hatalmakat és különböző antiszemita írásokat jelentetett meg. 1944. január 5-én éleshangú levelet írt a „Magyarország” című lapban megjelent, a fegyverletétel eshetőségét mérlegelő cikk ellen. 1944 tavaszán társaival együtt hatósági megbízásnak álcázva zsidó személyek tulajdonában lévő budai villákat sajátított ki, amelyekbe beköltöztek. 1944 tavaszán „Titkos nemzetvédelmi szolgálat” néven létrehozott egy szervezetet, amely feladata a zsidó törvények megszegésének és a haditermelés szabotálásának megakadályozása volt. 1944 folyamán több rádióelőadást tartott, amelyekben az aktuális katonai helyzetet elemezte, becsmérelve a szövetséges erőket. 1944. június 26-án részt vett Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár elleni merénylet-kísérletben. Az internálótáborból való szökése után önként jelentkezett az SS kötelékébe.
1946. október 28-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-93259
HU ÁBTL 3.1.9. V-93259/1