Iskoláit Makón és Budapesten végezte. Az első világháborúban, mint tartalékos csapattiszt szolgált. Első osztályú ezüst, valamint bronz vitézségi éremmel tüntették ki, ezek alapján 1924-ben felvették a Vitézi Rendbe. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett 1922 decemberében. Makón telepedett le, ahol szülész-nőgyógyászként és gyerekorvosként dolgozott. 1939-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba és hamarosan a párt Csanád vármegyei szervezetét vezette. 1940-ben nemzetgyalázás és felforgató tevékenység miatt 3 hónapi börtönre és hivatalvesztésre ítélték. 1942-ben felköltözött Budapestre. A pártban Csia Sándor helyettese, majd 1944-től a párt főideológusa lett. 1945 márciusában Szálasi Ferenc kinevezte a kormányzótanács tagjává. Szálasit Németországba is követte. Itt 1945. július 19-én amerikai hadifogságba került, a salzburgi gyűjtőtáborba szállították, ahonnan háborús bűnösként október 9-én visszahozták Magyarországra.
A nyilas hatalomátvételt követően átvette a párt vezetését. Vezetőként újraindította a hungarista mozgalmat és fegyver viselésére jogosította fel a pártszolgálatosokat. Tevékenységével segítséget nyújtott a nyilasoknak a hatalom megtartásában.
1946. március 1-én a Szálasi Ferenccel és társaival szemben indított büntetőper V. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-19430/12b
HU ÁBTL 3.1.9. V-99159