Édesapja igazgató-tanító volt. Középiskolai tanulmányait a soproni és a kőszegi katonaiskolákban végezte, 1942-ben pedig beiratkozott a Ludovika Akadémiára. 1944 augusztusától frontszolgálatot teljesített. 1945 áprilisában szovjet hadifogságba került, ahonnan 1946 februárjában tért haza. A honvédségnél igazolták, tiszti átképzésre küldték Tolnára. Itt ismerkedett meg Pásti Istvánnal. 1947 augusztusától a honvéd őrzászlóaljnál teljesített szolgálatot, 1949 januárjától pedig a Honvédelmi Minisztérium törzsszázadában szolgált főhadnagyi rendfokozatban századparancsnoki beosztásban.
Katonatársa, Pásti István 1948 júniusában beszervezte hírszerző tevékenységébe. Ekkor katonai adatokat és lepecsételt, kitöltetlen szabadságleveleket adott át neki, valamint lehetővé tette, hogy lemásolja katonai igazolványát és egy honvédelmi minisztériumi körbélyegzőt. Vállalkozott további személyek bevonására, és két bajtársát utóbb be is szervezte az összeesküvésbe.
1950. augusztus 4-én a Pásthy Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként összbüntetésül jogerősen halálra ítélték.