Munkáscsaládból származott. Négy polgári osztályt végzett. 1930-ban kivándorolt Brazíliába, majd onnan Uruguayba ment. 1937 júliusától Spanyolországban kezdett el dolgozni egy katonai autójavító üzemben, a spanyol köztársasági hadsereg nemzetközi brigádjának tagjaként. A köztársasági hadsereg összeomlása után Franciaországba menekült, ahol különböző internálótáborokban volt. A Gurs-i táborban megismerkedett Rajk Lászlóval. 1941 márciusától Németországban dolgozott egy hadiüzemben. 1941 őszén illegálisan visszajött Magyarországra. Először egy a fegyvergyárban, majd Csepelen a Weiss Manfréd gyárban dolgozott. Később Rajk Lászlón keresztül bekapcsolódott az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) munkájába. 1942 nyarán egy időre őrizetbe vették, majd szabadon bocsátották. 1943-ban 2 évi szabadságvesztésre ítélték kommunista tevékenysége miatt. A háború befejezése után az új rendőrség 1945. május 9-én mint csendőrbesúgót internálta. Csak 20 hónap után engedték szabadon, Rajk László belügyminiszter közbejárására. 1948-ban a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény keretében Csehszlovákiában telepedett le. A BM Államvédelmi Hatósága 1949 nyarán kikérte a csehszlovák hatóságoktól.
1941 őszén illegálisan visszajött Magyarországra, a határon azonban elfogták és átadták őt a győri csendőrségnek, ahol beszervezték bizalmi munkára. A kihallgatásán elárulta azokat a kapcsolatait, akikkel Spanyolországban a nemzetközi brigádban együtt volt. Szabadon bocsátása után hazatért Csepelre és Rajk Lászlón keresztül bekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába. Besúgói tevékenységének köszönhetően lebuktatta 1942-ben a KMP egyik fontos vonalát, ekkor tartóztatták le többek között a vezetőség két tagját, Schönherz Zoltánt és Rózsa Ferencet is. A csoport tagjaival együtt Gájert is letartóztatták, majd őt egy idő után szabadon engedték. Kapcsolattartói azt feltételezték, hogy nem akarja folytatni a bizalmi munkát, ezért 1943 nyarán 2 évi szabadságvesztésre ítélték.
1950-ben a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
1954 júliusában a BM Vizsgálati Főosztálya határozatot hozott ügyének felülvizsgálatára és bűnösségének megállapítására.
1954. szeptember 3-án a Legfőbb Ügyészség perújítási indítványt terjesztett elő ügyében.
1955. október 13-án a Legfőbb Ügyészség visszavonta a perújítási indítványt, mivel megállapították, hogy valóban elkövette a háborús bűntettet.
1962. július 2-án a Legfőbb Ügyészség ismét perújítási indítványt terjesztett elő ügyében.
1962. július 9-én a Legfelsőbb Bíróság elrendelte ügyében a perújítást.
1962. július 11-én a Legfelsőbb Bíróság az 1950-es ítéleteket hatályon kívül helyezte és a háborús bűntett miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában, a népellenes bűntett miatt emelt vád alól pedig büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette. A Legfelsőbb Bíróság az eljárás során megállapította, hogy Gájer Imre az 1942-ben történt letartóztatása során valóban elárulta a csendőrségnek a Spanyolországban járt egyes magyar kommunisták neveit, és ekkor valóban vállalkozott besúgói tevékenységre, ezeket azonban a csendőrség által alkalmazott súlyos fizikai kényszer hatása alatt követte el. Megállapították továbbá, hogy a besúgói tevékenységének az ígérete ellenére sem tett eleget, így nem volt szerepe Schönherz Zoltán, Rózsa Ferenc ás mások lebuktatásában.
HU ÁBTL 2.1. I/80-a (V-142743/1)
HU ÁBTL 2.1. I/80-b (V-142743/2)
HU BFL – VII.5.e – 3675 – 1950
HU MNL OL – XIX-E-1-z – 00221/1950