A hallei egyetemet okleveles gazdatiszti végzettséget szerzett. 1923-tól az Adóügyi Útmutató és Ellenőrző Hivatalnál dolgozott. 1944. november 13-án Kemény Gábor külügyminiszter utasítására áthelyezték a Külügyminisztérium protokoll osztályára. November 30-án az osztállyal Szombathelyre települt, ahol már a részleg helyettes vezetőjeként működött. Az osztályvezető áthelyezése miatt 1945. március közepén kinevezték II. osztályú követségi tanácsossá és helyettesi minőségében vezette tovább az osztályt. Március 27-én Németországba települt, ahol amerikai fogságba esett. 1946. március 3-án az amerikai hatóságok átadták a magyar hatóságoknak.
A Budapesti Népbíróság 1946. július 13-án háborús bűntett miatt 3 évi börtönre ítélte. Másodfokon, a Népbíróságok Országos Tanácsa 1946. november 30-án ugyanazért 8 havi börtönre ítélte, amelyet addigi fogvatartásával teljesen kitöltöttnek vett és elrendelte azonnali szabadlábra helyezését. A Budapesti Népügyészség azonban nem engedte szabadon, hanem egy esetleges közigazgatási eljárás lefolytatása céljából december 2-án átkísérték a politikai rendőrség népügyészségi részlegére.
A nyilas hatalomátvétel után letette az esküt Szálasi Ferencre. 1944 novemberében kinevezték a Külügyminisztérium protokoll osztálya vezetőjének, majd 1945 márciusában Szálasi kinevezte II. osztályú követségi tanácsossá. Nevezett a kinevezéseket elfogadta, ezzel fontos állást vállalt a nyilas közigazgatásban.
1946. december 12-én internálták.
1946. december 17-én került a Központi Internálótáborba.
1949. március 16-án a táborból átkísérték a Mosonyi utcai rabkórházba. Itt hunyt el a következő napon.
A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint 1949. március 16-án hunyt el a rabkórházban.
HU ÁBTL 2.5.1. 596400/1949
HU ÁBTL 2.5.3. 58036/1948
HU ÁBTL 3.1.9. V-103934