Kisiparos családból származott. Hét elemi osztályt végzett, majd bádogos tanonc lett, 1947-ben tett segédvizsgát. Ezt követően apja bádogos és vízvezeték-szerelő üzemében dolgozott. 1949-ben felvételt nyert a rendőrséghez, ahonnan egészségi problémái miatt 1951-ben leszerelt. Ezután marós átképzős lett a Rákosi Mátyás Művek Szerszámgépgyárában, majd áthelyezték a Dunapentelei Vasműhöz műszaki ellenőrnek. 1954-ben visszajött a fővárosba és bádogosként dolgozott több helyen.
1956. október 26-án egyik volt rendőr bajtársától kölcsön kért egy pisztolyt, majd csatlakozott a csepeli rendőrkapitányság épülete előtt gyülekező fegyveresekhez. A csoport irányítását átvéve részt vett a környéken ellenségesnek tűnő személyek keresésében, Bordás András Kossuth-díjas vasesztergályos meggyilkolásában és Királyerdőn megfenyegették a háztulajdonost, aki családját ki akarta lakoltatni lakásukból. Fegyvereseit a Kis-Duna felől érkező államvédelmi alakulat ellen vezette.
1958. február 25-én a Nagy Józseffel és társával szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 1991 – 1957