Értelmiségi családból származott. Elvégezte a Ludovika Akadémiát és a Hadiakadémiát, valamint jogi doktorátust szerzett. 1929-től a Honvédelmi Minisztériumban a hadianyag-gyártás és -beszerzés, valamint az ipari és munkaerő mozgósítás területén dolgozott egyre magasabb pozíciókban. 1944. október 15-e után is hivatalában maradt, a nyilas kormány idején léptették elő vezérőrnaggyá. 1945 áprilisában Ausztriában szovjet hadifogságba esett, 1950-ben tért haza a Szovjetunióból.
1936-tól egészen 1945-ig vezető pozíciókat töltött be a Honvédelmi Minisztériumban, ezáltal részese volt a hadseregnek a háborúra való felkészítésében, 1941-től pedig az iparnak és a munkaerőnek a háborús célokra való mozgósításában. 1944. október 15-e után a minisztérium munkaügyi csoportfőnökeként a nyilasok és a németek rendelkezésére bocsátotta az irányítása alatt álló munkaszolgálatos századokat és polgári munkaerőt. 1944 novemberében a semleges államok követségeinek védettsége alatt álló zsidó munkásszázadokat átadta Ferenczy László csendőralezredesnek, aki a századok tagjait deportálta. 1945 januárjában ő dolgozta ki a nyilas állam munkaerő-gazdálkodási szervezetét.
1952. január 18-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.