Gimnáziumi érettségit tett Marosvásárhelyen, majd katonai szolgálatot teljesített az első világháborúban. 1919-ben bevonult a Vörös Hadseregbe, ahol főhadnagyi rendfokozatot ért el. A Tanácsköztársaság bukása után könyvelőként dolgozott különböző magánvállalkozásoknál. 1938-tól a Nemzeti Front, 1940-től a Nyilaskeresztes Párt tagja volt. Utóbbi helyen a Budapest-Dél választókerület pártszolgálatának élére helyezték, 1942-ben pedig a belvárosi (akkor Budapest IV. kerületi) pártszervezet vezetőjévé nevezték ki. 1941-ben a Magyar Építőipari Dolgozók Országos Szövetsége elleni, verekedéssé fajuló tüntetés egyik szervezőjeként 5 havi fogházbüntetésre ítélték. 1944 augusztusában belépett a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségbe, ahol századparancsnoki beosztást kapott. 1945 tavaszán rövid időre szovjet fogságba került, majd álnéven élt Kecelen és Kalocsán mint könyvelő, illetve üzletvezető.
1944 őszén részt vett a nyilas hatalomátvétel előkészítésében és végrehajtásában, ennek során SS egyenruhát hordva három személyt meggyilkolt. 1944. október végén a Nemzeti Számonkérő Különítmény (NSZK) polgári tagozatát vezető Réti János helyettese lett, aki kinevezte a szervezet egyik budapesti és Pest megyei vezetőjévé. Ebben a minőségében katonaszökevénynek és zsidónak tekintett személyek előállítását és a Nyilaskeresztes Párt fegyveresei által elrabolt értékek szétosztását irányította. Utasítást adott Fehér Andrásnak és Horváth Gedeonnak Kálló Ferenc rk. esperes előállítására és meggyilkolására.
1948. október 2-án a Réti Jánossal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
1968-ban a 298-as parcellából exhumálták és áttemették a 119-es parcellába.