Az első kilenc vádlott mind tagja volt a Rongyos Gárdának, vagy valamilyen módon kapcsolatba került e katonai jellegű alakulattal. Fodor Lajos 1938 végétől Vannay László zászlóaljában Vannay helyetteseként tevékenykedett. A Gárda tagjaként több vádlott részt vett 1938. november 10-én a felvidéki bevonulásban. Kovács Endre a bevonuló tiszaújhelyi részleg parancsnoka, Benkő Antal a helyettese, Gödér Pál pedig e részleg szolgálatvezetője volt. Ők részt vettek legalább három – kémkedéssel, magyarellenes tevékenységgel, vagy cseh barátsággal vádolt – csehszlovák állampolgár megkínzásában és törvénytelen kivégzésében Tiszaújhelyen és Tiszaújlakon. Iványi Géza kezdetben a bevonuló salánki részleg helyettes parancsnoka, később parancsnoka volt. E részleg tagjaként Hajts Bélával együtt részt vett két csehszlovák állampolgár megkínzásában és törvénytelen kivégzésében Salánkon. A Gárda tagjai terror alatt tartották a körzetükben élő zsidó személyeket, többüket bántalmazták és arra kényszerítették őket, hogy anyagilag támogassák a Gárdát. A Vannay különítmény tagjaként Hajts Béla és Gödér Pál részt vett a Dégenfeld tanya elleni támadásban, amely során több csehszlovák határőr életét vesztette.
A többi vádlott a Fehér Lajos és Cserháti István által Budapesten 1947-ben kezdeményezett demokráciaellenes összeesküvésben vett részt, amely laza kapcsolatban állt a rongyos gárdistákkal. Nevezettek célja az volt, hogy a környéken élő fiatalokat egy szervezetbe tömörítve fegyvereket és lőszereket gyűjtve olyan helyzetbe hozzák magukat, hogy egy esetleges angol-amerikai-szovjet háború kitörése esetén a szervezkedés tagjai az összegyűjtött fegyverekkel fellépve gyengítsék a népi demokrácia államhatalmát és annak megdöntésében közreműködjenek. A tagok egy kisebb arzenálnyi fegyvert és lőszert gyűjtöttek össze, néhányan részt vettek a Tölcsvár utcában egy ott lakó zsidó személy ablakainak betörésében és a farkasréti izraelita temetőben lévő kb. 20 sírkő megrongálásában. Nagy Károly és Dévai Imre ugyan tudomással bírtak a szervezkedés folytatásáról, ténylegesen azonban abban nem vettek részt.
HU BFL – XXV.1.a.4 – 2633 – 1948