Kispolgári származású volt. Jogi egyetemet végzett, majd katonai szolgálatra jelentkezett, ahonnan karpaszományos őrmesterként szerelt le. 1936-ban a Drasche Téglagyárba ment dolgozni, ahol előbb tisztviselő, majd az igazgató titkára lett. Tagja volt a Nemzeti Munkaközpontnak. 1941-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. 1943-ban behívták katonai szolgálatra és hadnagyi rendfokozatban a szovjet frontra küldték. 1944-ben szakaszával együtt dezertált és visszatért Magyarországra, majd a kommunisták oldalán részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 márciusában belépett a Magyar Kommunista Pártba, idővel a párt közigazgatási osztályának helyettes vezetője, 1948 márciusától pedig vezetője lett. Még ez év októberében a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Főcsoportfőnökségre került, ahol honvéd alezredesi rendfokozatban megbízták a Pártszervezési Osztály vezetésével.
1949. november 8-án a Budapesti Katonai Törvényszék a Marschall László és társai büntetőper II. rendű vádlottjaként a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel bűntette, valamint fegyver- és lőszerrejtegetés bűntette miatt jogerősen 15 évi fegyházra ítélte főbüntetésként. A büntetés mértékét azonban a politikai rendőrség vezetése kevésnek találta, ezért újabb tanú bevonása után perújrafelvételt rendeltek el ügyében.
Az alapper szerint 1948 decemberében a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Főcsoportfőnökség Pártszervezési Osztály vezetőjeként hivatalból kapcsolatba került Pálffy György altábornaggyal, aki a Rajk-féle összeesküvés egyik vezetőjeként megbízta Deszkást azzal, hogy a honvédségi pártszervezetben romboló, bomlasztó tevékenységet fejtsen ki, amit ő végre is hajtott. A szervezkedés másik tagjának, Szalay Andrásnak átadott nyolc darab fegyvert az összeesküvésben résztvevők felfegyverzésére.
A perújrafelvétel során Tardi István rendőrezredes azt vallotta, hogy Deszkás őt is beavatta a szervezkedésbe, amihez 21 darab különféle pisztolyt és 770 töltényt vett át tőle, amiket Deszkás a lakásán rejtegetett.
1949. december 22-én a Deszkás Jánossal és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
1954. szeptember 17-én a Katonai Felsőbíróság Deszkás János vádlottat az ellene hozott vádak alól bűncselekmény hiányában felmentette.
ÁBTL 2.1. I/73-a (V-142687/3)
ÁBTL 2.1. I/75 (V-142687/1)
HU HIM HL – XI.1. – Katf. 360/1949
HU HIM HL – XI.1. – Katf. 381/1949