Hat elemi osztályt végzett. 1941. október 1-jén Kőrösmezőre vonult be katonai szolgálatra, ahol egy bognárműhelyben dolgozott. 1942 októberében Hódmezővásárhelyre vezényelték és kinevezték az 5/6. számú munkásszázad szakaszparancsnok-helyettesének. A századot a keleti frontra küldték. A doni áttörést követően a visszavonulás során, 1943 januárjában szakaszvezetői rendfokozatban beosztották szolgálatvezetőnek a visszavonuló munkásszázadok töredékeiből összevont 101/51. számú munkásszázadhoz. 1943-ban a szegedi honvéd törvényszék 2 évi fegyházra ítélte hivatali zsarolás miatt.
1942-ben az 5/6. számú munkásszázad keretlegénységének tagjaként felsőbb utasítás nélkül kegyetlenkedett a beosztott munkaszolgálatosokkal. 1943 januárjában Szumi városban a beérkező vonatról leszállíttatott két, a 101/51. számú munkásszázadhoz tartozó munkaszolgálatost és a pályaudvar környékén meggyilkolta őket, egyikük bőrkabátját pedig eltulajdonította. A visszavonulás során folyamatosan bántalmazta a munkaszolgálatosokat és fegyelmező gyakorlatokat végeztetett velük. 1943. április 29-én a sorakozó alkalmával egy megmozduló munkaszolgálatost olyan súlyosan megvert, hogy az másnap belehalt sérüléseibe. Egy másik keretlegénnyel a gyengélkedőn fekvő beteg munkaszolgálatosokat bántalmazta, amely következtében egy személy életét vesztette. A kórházba szállítandó súlyosan beteg munkaszolgálatosokat a kocsiba rakás közben is bántalmazta, aminek következtében több személy életét vesztette a szállítás közben. Lóháton több esetben végigtaposott a fekvő munkaszolgálatosokon, akik közül többen belehaltak a sérüléseikbe.
1948. május 20-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-26217