Kispolgári családból származott, édesapja és nevelőapja is tisztviselő volt. 1927-ben családjával Magyarországra költözött. Négy gimnáziumi osztályt végzett, majd kitanulta a műszerész szakmát. 1944 őszén önként bevonult katonai szolgálatra, 1945 elején szovjet hadifogságba esett, azonban rövidesen hazaengedték. A háború után több helyen dolgozott tisztviselőként, segédmunkásként, műszaki vezetéként, majd gépkocsivezetőként. 1955-től a Budapesti 2. sz. Épületanyagfuvarozó Vállalat alkalmazta.
1945-ben verekedés miatt pénzbírságra, 1947-ben magánlaksértés miatt néhány hónapi börtönre ítélték, 1949-ben fél évre internálták embercsempészet miatt.
1956. október 24-én munkahelyén, az Épületanyagfuvarozó Vállalatnál megválasztották az akkor alakult munkástanács tagjának. Ebben a minőségében fegyveres őrséget szervezett, felvette a kapcsolatot a II. kerületi tanács katonai parancsnokságával és a II. kerületi Nemzeti Bizottmány vezetőjével, valamint kettő darab TT pisztolyt szerzett a Széna téri fegyveres csoporttól.
November 1-jén csatlakozott a Fő utca 70-78. sz. épületben működő fegyveresekhez, ahol aktívan belefolyt a munkába. Ezt látva a csoport parancsnoka, Butkovszky Emánuel kinevezte a III. kerületi fegyveres erők katonai parancsnokának. Részt vett államvédelmi beosztottak előállításában és kihallgatásában, a beszerzett nagy mennyiségű lánggránát elhelyezésében. November 4-én elhagyta az épületet és illegalitásba vonult. 1957 áprilisában gépkocsival megpróbált Nyugatra távozni, azonban a karhatalom egységei őrizetbe vették.
1958. január 27-én a Berecz Györggyel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144135/1
HU ÁBTL III. 9.2. VII. t. – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – B. I. 0106/1957