Földműves családból származott. Elemi iskolát és két polgári osztályt végzett, majd alkalmi munkákból élt. 1923-ban önként jelentkezett a csendőrség kötelékébe, ahol végül a főtörzsőrmesteri rendfokozatot érte el. Több szolgálati helyet követően 1935-ben került a központi nyomozó osztályra, itt a nemzetiségi alcsoporthoz osztották be. 1945 januárjában átvezényelték a Böszörményi úti csendőrlaktanyába, ezután partizánok elleni akciókat irányított. 1948-tól 1953-ig internálás alatt állt háborús és népellenes tevékenységei miatt, a recski munkatábort is megjárta. A román népbíróság háborús bűntett miatt távollétében halálra ítélte. Őrizetbe vétele idején a szentendrei papírgyárban dolgozott.
Csendőrnyomozóként 1941 áprilisában részt vett a délvidéki kommunistaellenes nyomozásokban, ő vezette az eljárást Csáktornyán és Muraszombaton. Az őrizetbe vett 25 személyt tudtával kényszervallatás alá vetették. 1941 őszén az újvidéki kommunistaellenes nyomozásokhoz vezényelték. Ekkor kb. 400 személy súlyos bántalmazásában vett részt. 1941-1942 fordulóján több szerb baloldali személy elfogás közbeni meggyilkolásában vett részt. 1942 januárjában Zsablyán vezette a partizánokat felkutató akciót, amely során 25 személyt elfogtak és a Tisza partján törvénytelenül kivégeztek.
1959. július 9-én a Horváth Sándorral és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145849/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-145849/3
HU ÁBTL 4.1. A-1214/5