A nyolc elemi osztály elvégzése után 1945-ben lakatostanulónak szerződött. 1948-ban a segédlevél megszerzésétől kezdve szakmunkásként a Csepel Művekben dolgozott, ahol kétszeres sztahanovista lett. Közben 3 évig a belső karhatalomnál (ÁVH) teljesített katonai szolgálatot, majd leszerelése után visszament a Csepel Művekhez. Először 1956. december 10-én vették őrizetbe illegális szervezkedésben való részvétel gyanúja miatt, de 1957. január végén még szabadon engedték.
A forradalom alatt parancsnokként „Bordósapkás Jancsi” néven volt ismert, később november 4-e után az illegalitásban a „Farkas” fedőnevet használta.
1956. október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz és velük vonult a Parlament, majd a Magyar Rádió épülete elé. Miután látta, hogy a Rádiónál tűzharc alakult ki Csepelre ment, s több teherautónyi munkással tért vissza, akikkel bekapcsolódott a fegyveres harcba. Október 24-én került a Tompa utcai fegyveresekhez, ahol hamarosan parancsnokká választották. Az egyik társával tüzet nyitottak a csoport lefegyverzésére érkező két rendőrautóra, s a rendőröktől elvették a fegyvereiket. Október 26-án a Tompa utcai felkelőket katonai egységgé szervezte. Október 27-én a Boráros téren csoportjával megtámadott két szovjet harckocsit, a tűzpárbaj következtében öt szovjet katona meghalt. Amikor több fegyveres csoport fegyverszünetben állapodott meg Nagy Imrével, Bárány megtagadta annak végrehajtását, s a harc további folytatását hirdette meg. A korábbi megállapodás értelmében nemzetőrségként kívánták az ellenállást folytatni, embereit a szovjetek elleni harca buzdította. Csapatának tagjai elkezdték felkutatni a baloldali személyeket, államvédelmi tiszteket. November 4-én a szovjet csapatokkal szembeni fegyveres ellenállást személyesen szervezte és irányította. Az egyik társával agyonlőtt négy szovjet katonát a Tompa utcában. Ezután hazament és nem vett részt a további harcokban. November közepén menyasszonyával illegálisan el akarták hagyni az országot Ausztria felé, de elfogták őket a határon. Szabadon bocsátása után, november 22-én visszament a munkahelyére dolgozni, ahol beválasztották a Csepel Művek munkástanácsába, egyidejűleg a „Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség” csepeli vezetőségének is tagja lett. Ezt követően került kapcsolatba a Központi Honvéd Kórházban szerveződő illegális ellenállással, akiknek jelentős mennyiségű fegyvert gyűjtött.
1959. február 14-én a Nagy Józseffel és társaival szemben indított büntetőper V. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143260/1-5
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8016/1958