Szülei halálukig Erdélyben éltek, apja földműves és ács volt. Négy elemi osztályt végzett, majd ácssegéd vizsgát tett. 1940-ig szülőfalujában Gyergyóremetén földművesként dolgozott. Közben a román hadseregben teljesített katonai szolgálatot. 1940-ben Budapestre szökött, 1941-ben önként jelentkezett munkára Németországba, később belépett a Nyilaskeresztes Párt Budapest VII. kerületi szervezetébe. Betegsége miatt korán nyugdíjas lett, csak kisegítő éjjeliőri állást vállalt. 1948 és 1951 között tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.
1956. október 27-e és november 4-e között Budapesten a Baross tér 19. szám alatt tevékenykedő fegyveres csoportban szakaszparancsnok volt. Az épület pincéjében október 29-én négy személy, november 2-án pedig két személy kivégzésében vett részt. Október 30-án csapatával részt vett a Köztársaság téren az MDP Budapesti székházának ostromában, majd a székház elfoglalásában és közreműködött az épületet védő katonák kivégzésében. November 4-én többedmagával tüzelőállást foglalt el a Baross tér 15. szám alatti háznál, később a Debrecen étteremből és a Park szállóból többedmagával lőtte a Rákóczi úton elhaladó szovjet harckocsikat, másnap a Divatcsarnokba ment és a földszintről tüzelt az arra vonuló szovjet katonai egységekre. A támadásban több tankot megsemmisítettek, a személyzetüket pedig meggyilkolták. Később a Péterfy utcai Kórházban részt vett a röplapok terjesztésében.
1961. július 15-én a Herczegh Benjáminnal és társaival szemben indított büntetőper VI. rendű vádlottjaként jogerősen életfogytig tartó börtönre ítélték.
HU ABTL 3.1.9. V-147834/10-a VI. melléklet
HU ÁBTL 3.1.9. V-147834/10-a IX. számú melléklet
HU ÁBTL 2.6.1. – I. s. – 2. t. – sz. n. – Halottak könyve