A hat elemi osztály elvégzése után napszámosként dolgozott. 1943-ban behívták katonai szolgálatra, a keleti fronton szovjet fogságba esett, ahonnan 1948-ban került vissza Magyarországra. Hazaérkezése után egy ideig földműves volt, majd három évig bányászként dolgozott. 1952-től Pásztón, a Tejipari Vállalatnál dolgozott mint kocsikísérő.
1956. december 5-én négy társával együtt a mátraszőlősi mészkőbányából 40 kg paxit robbanóanyagot, 370 db bányagyutacsot és 160 méter gyújtózsinórt lopott el azzal a céllal, hogy felrobbantsák a pásztói vasúti hidat. December 8-án Salgótarjánban járt és az ottani tüntetésen történtek után a társait a robbantás végrehajtására biztatta. A robbantásban azonban a felesége kérésére nem vett részt.
1957. május 6-án a Geczkó Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 2157/1957