Módos, polgári (kulák) családból származott, nagyszülei földbirtokosok voltak, édesapjának pedig Komáromban szállodája és étterme volt. 1956 tavaszán érettségi vizsgát tett. Miután nem vették fel az egyetemre, 1956 szeptemberében a Munkaerőtartalékok Hivatala 14. számú intézetébe nyert felvételt, ahol géplakatos szakmát tanult. 1957 januárjában a budapesti Kábel- és Sodronykötélgyárban gépkezelőként, majd darukezelőként helyezkedett el. 1958 januártól több munkahelye volt, ugyanaz év októberében a Budapest II-XI-XII. kerületi Bíróság lőszer- és fegyverrejtegetésért 6 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 1958 novemberében Vácra bevonult tényleges katonai szolgálatra, 1959 márciusi letartóztatásáig sorkatonaként szolgált.
1956. október 30-án jelentkezett a Szabad Nép Székházában tartózkodó fegyveres csoporthoz, ahol fegyverhez jutott. November 4-ig őrszolgálatot látott el és fegyveresen részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. November 8-án csoportjával a szovjetek elől menekülve gépkocsival a nyugati határ felé indult, azonban Tarján községnél, más adat szerint Tatánál a egy szovjet katonai alakulat útjukat állta, ezért a csoport szétszéledt. Ács visszafordult és Komáromba ment a szüleihez. 1957. augusztus végén visszament Budapestre és csatlakozott Szelepcsényi István államellenes szervezkedéséhez, rendszeresen részt vett az összejövetelein. Tudott arról, hogy a szervezet fegyverekkel rendelkezett, 1958 márciusában részt vett röpcédulák előállításában és terjesztésében. A szervezkedésnek tevékeny tagja volt a katonai szolgálata alatt is.
1959. szeptember 3-án a Szelepcsényi Istvánnal és társaival szemben indított bűntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144991/1-2.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 047/1959