1956 októberében Székesfehérváron állomásozott az MN. 1234. számú műszaki kisegítő alakulat állománya, az egység parancsnoka Márton Ferenc hadnagy volt. Az alakulat tagjai a városban az építőipari vállalat által vezetett építésvezetőségeken dolgoztak és csak gyakorlófegyverrel rendelkeztek. Október 23-a után az alakulat beszüntette a munkát és a gyakorló fegyvereket a hadtest épületébe szállították. Ezt követően őrszolgálatot láttak el a város különböző pontjain.
1956. október 23-án az 51. légvédelmi tüzérosztályt Esztergomból Budapestre rendelték rendfenntartási célból a felkelés megfékezésére. Szabó Pál őrnagy, az osztály parancsnoka október 23-án még arra kapott riadó-parancsot Mecséri János ezredestől, a 7. gépesített hadosztály parancsnokától, hogy 200 fővel vonuljon fel Budapestre a Budai Nagy Antal laktanyába. Szendi Dezső alezredes, a hadosztály tüzérfőnökének utasítása szerint biztosítaniuk kellett a Belügyminisztérium Jászai Mari téri épületét és a Sztálin hidat.
Schiff János 1956. október végén Csepelen belépett a nemzetőrségbe. November 6-án és 7-én az Ady Endre utca és a Szép út kereszteződésében kialakított lőállásból a társaival együtt felvette a harcot az odaérkező szovjet csapatokkal. A túlerő miatt a csoport feloszlott, a nemzetőrök eldobálták fegyvereiket. Az egyik társa – Schiff jelenlétében – pisztolyát a hozzávaló öt darab lőszerrel együtt egy csepeli KÖZÉRT épülete előtt rejtette el. Schiff 1957. január közepén – már jóval a rögtönbíráskodásról szóló rendelet hatályba lépése után – megkereste a pisztolyt és hazavitte.
Steiner Lajos 1956. október 28-án csatlakozott Budapesten a VII. kerületi tanács épületében működő nemzetőrséghez, amelynek később parancsnoka lett. A nemzetőröket járőrszolgálatra osztotta be, akik államvédelmi beosztottakat vettek őrizetbe, házkutatásokat tartottak. November 1-jén Steiner kiszállt néhány társával a Kürt utcai államvédelmi objektumba, ahol nagyszámú, szigorúan titkos minősítésű iratot találtak. Ezek közül néhányat több személynek megmutatott, majd másnap az egészet elszállították a katonai ügyészségre.
Pestlőrincen 1956. november 4. és 8. között Szántó Farkas Béla honvéd főhadnagy vezetésével egy fegyveres csoport a birtokukba került két közepes és egy könnyű légvédelmi ágyúval tüzet nyitott a szovjet katonai egységekre és repülőgépekre. Szántó Farkas szervezte meg a csoport tüzelőállásait is, amelyek november 4-én a Béke téren, majd másnaptól a régi temetőnél voltak. A tűzharcokban harcképtelenné tettek egy szovjet tehergépkocsit és elfogtak két szovjet katonát, akiket átadtak a Corvin közi parancsnokságnak. Később kilőttek egy szovjet harckocsit is, L.
Török István az első tüntetésektől kezdve a győri forradalmi események egyik meghatározó szereplője volt. 1956. október 25-én vezetője lett a Győrben és környékén tevékenykedő fegyveres csoportnak, amelynek Büki Lajos, Vasárus Béla és Zentai Ernőné is tagja volt. Másnap beszédet mondott a városi tanács épületének erkélyéről az összegyűlteknek. Onnan a tömeg a Rákóczi laktanyához vonult, hogy a katonaságot maguk mellé állítsák. A laktanya parancsnoka végül engedélyezte, hogy az állományból fegyver nélkül katonák csatlakozzanak a tüntetőkhöz.
A két vádlott 1953-ban munkatársak voltak a Madách Színházban, innen az ismeretség. Törzsök Géza 1956. október 25-én a Szervita téren csatlakozott a tüntetőkhöz, majd a csoport élére állva vonult a tömeg elején. A Jászai Mari téren a Belügyminisztérium épülete előtt, majd a Deák téren a rendőrfőkapitányság épülete előtt társaival követelte a politikai foglyok szabadon bocsájtását. A rendőrségen Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány fogadta a tüntetők küldöttségét, majd a tárgyalások eredményeként utasítást adott a foglyok szabadon engedésére.
1956. október 23-a után Pestlőrincen négy egymástól független fegyveres csoport alakult, viszont ezek a csoportok közösen vettek részt az MDP XVIII. kerületi székházának elfoglalásában. A kerületben két barikádot építettek azzal a céllal, hogy megakadályozzák a szovjet fegyveres erők mozgását. A barikádoknál több esetben került sor fegyveres harcra. A szovjet beavatkozást követően a fegyveres csoportok nagy része nem folytatta az ellenállást.