Házasságon kívül született, anyját korán elvesztette, a rokonai katonai iskolába adták. Négy reálgimnáziumi és négy kadétiskolai osztályt végzett. 1904-ben kezdődött a katonai pályája, 1921-ig csapattiszti szolgálatot teljesített, majd a VKF elhárító alosztályra került, 1935-ben innen nyugdíjazták. 1937-ben mint nyugállományú honvéd alezredest a Honvédelmi Minisztérium berendelte szolgálattételre és beosztották a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek csepeli gyárába hadiüzemi megbízottnak és kémelhárító tisztnek. A hadiüzemmé nyilvánított gyárban 1939-től 1944-ig a katonai parancsnok helyettese volt. Közben előléptették nyugállományú ezredessé.
1937-től a csepeli Weiss Manfréd vasgyár hadiüzemi katonai parancsnokának helyetteseként a kémelhárítás és a munkásság politikai megfigyelése volt a feladata. A kiépített besúgó hálózatán keresztül szerzett információk alapján 1942 elején kommunista magatartásuk miatt több munkást a tápiósülyi internálótáborba juttatott, ahonnan kivitték őket a Szovjetunióba. 1943-ban a sztrájkoló munkások öt bizalmi emberét feljelentette, annak ellenére, hogy a párórás sztrájk megegyezéssel ért véget. A feljelentett munkások 3 havi fogházbüntetést kaptak. 1944 nyarán a gyárba vezényelt mintegy 2000 munkaszolgálatosnak nem engedélyezte, hogy igénybe vegyék a bombabiztos óvóhelyhelyeket, ezért a június 27-i légitámadás során 27 munkaszolgálatos és az őket őrző két katona életét vesztette.
1948. október 8-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen 5 évi fegyházra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-98265
HU BFL – VII.5.e – 2116 – 1946
HU BFL – VII.5.e – 4345 – 1950
HU BFL – XXV.1.a.2 – 124 – 1946